2014. június 6.

Pizza, ahogy az ókorban kínálták - VKF! 64.forduló

VKF! 64.fordulójának játékkiírása előtt olvasgattam egy kis ókori "pizzatörténelmet". Nagyon sok érdekességet tudtam meg a különböző írásokból. Többek közt azt, hogy neve eredetileg különféle, kelt tészta alapú ételeket jelentett, valószínűleg a picea (összegyúrni) szóból ered, és első megjelenése a dél-itáliai görög kolóniák (Magna Graecia) kialakulásának idejére tehető. Vergilius az ismert római költő 11 éven át készült eposzában az Aeneisben (Kr.e. VIII.század) említik először írásos formában. Az i. e. 3. században Marcus Porcius Cato a Róma történetéről írt munkájában említ egy "lapos kelt tésztát, melyet olívaolajjal, fűszerekkel és mézzel édesítenek, és köveken sütnek meg" és ami a mai pizzák elődeinek számítanak. Ez a szösszenet alaposan felkorbácsolta ízlelőbimbóim vágyait, megsütöttem kövek híján sütőben, és a végeredmény egy csodálatosan harmonikus ízvilágú kívül ropogós, belül puha édes-fűszeres harapnivaló!



Ókori pizza recept:
Fűszeres olívaolajat készítünk: 2 dl olívaolajat kisebb zárható üvegbe töltünk. Apróra vágott bazsalikomot, oregánót, rozmaringot, kakukkfüvet és zsályát teszünk bele, mintegy 2-3 evőkanálnyit. Tetejét rácsavarjuk, jól összerázzuk, félretesszük.
Kelt pizzatésztát készítünk:
1 dl langyos tejben felfuttatunk 2,5 dkg friss élsztőt kevés cukorral. Ha felfutott összekeverjük 30 dkg liszttel, melybe egy csipet sót és 2 evőkanál olíva olajat teszünk. Annyi meleg vizet adunk hozzá, amennyiből rugalmas, nem száraz, de nem is kézhez ragadós tésztát gyúrhatunk. Kb.10 percig kézzel összedolgozzuk, úgy az igazi! Meleg helyen 1 órát hagyjuk kelni, kétszeresére legalább. A megkelt tésztából kisebb darabokat kanyarítunk ki egy éles késsel, akkorákat, hogy tenyérnyi darabbá és ujjnyi vastaggá tudjuk lapogatni a kiolajozott tepsibe (kemence híján), én mindig olajos kézzel dolgozom, így a tészta nem ragad a kezemhez! A tésztadarabkák szélének legyen egy kicsit magasabb pereme! Megkenjük a fűszeres olíva olajjal, csorgatunk rá mézet.
Sütőben, szerencsésebbek kemencében szép pirosra sütjük: fűszeres, édes csemegét kapunk! 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése