Sokak által semmibe vett, akár kimondottan utált őszi-téli zöldségféle a karfiol. Ezzel a felfogással egyáltalán nem értek egyet és be is bizonyítottam már néhány karfiolnemkedvelő ismerősömnek, hogy felesleges idegenkedni ettől a csodás növénytől! Csupán egy kis fantáziával kiváló és tápláló ételeket lehet kihozni belőle. A gyerekek tapasztalatom szerint például levesben nem szeretik a látványát, az enyémek sem túlzottan, így én főzéskor a kész zöldséglevesből kiszedem a karfioldarabokat, kevés főzővízzel összeturmixolom és visszaöntöm a levesbe, így a finom krémszerű levesben csak a kedvenc zöldségeiket: sárgarépát, zöldborsót látják, ennélfogva szívesen megeszik. Vagy például a gőzben félpuhára párolt rózsákat reszelt burgonyás bundába burkolom, melyet forró kókuszolajban sütök ki. Sokkal nagyobb sikere van, mint a snassz rántott karfiolnak. Örömmel fogyasztják egy kis kölesmajonéz kíséretében. Ha némi színes főtt tésztára elkészítünk néhány kanál fűszeres-fokhagymás mártást, az asztalnál biztosan nem maradnak el a dicsérő szavak, hiszen így ritkán kínálják a karfiolt :)
Igazán nem kell sok tudomány a termesztéséhez. Elég 1-1 tucat palántára szert tennünk (hajtathatunk magunk is melegágyban, üvegházban), s korai szedéshez április végén, késő őszi szedéshez júniusban kiültetnünk a humuszban gazdag veteményes földjébe, hogy élvezhessük ezt a rostokban, vitaminokban -főként C-vitaminban!- nyomelemekben gazdag zöldséget. Sok tennivaló nincs vele. Leginkább a palántákat és a fiatal egyedeket védem a kártevőktől: szomszédai a veteményesben bab, borsó, cékla, salátafélék. Kártevő invázió esetén erős vízsugárral lemosom a levelekről a levéltetveket, majd mindennap, amíg elvonulnak. A nagyobb leveleket az alsó részéről rendszerint eltávolítom, hogy még kevesebb hely jusson a kártevők szaporodására. Ezzel a módszerrel évről évre sikerül szép fejeket nevelni, különösebb erőfeszítés nélkül és természetesen vegyszermentesen! Ősszel szépen összekötöm a karfiol rózsákat körülölelő hatalmas leveleket, hogy megóvják a fehér fejeket a hidegtől, a barnulástól. Az idei csapadékos nyár különösen kedvezett a gyönyörű karfioltermésnek, így csodálatos fejek termettek. E zöldségnek ugyanis nagy a vízigénye: száraz időben az öntözést nagyon meghálálja! A mostanáig tartó enyhe időnek köszönhetően pár napja hoztam be a kertből a maradék termést. Egy tucat csodás karfiolfejet, melyből jutott a család több tagjának is. Hosszú szárral és a leveleivel együtt tárolom hűvös helyen, majd a tél folyamán hamarosan fel is használom egytől egyig.
Igazán nem kell sok tudomány a termesztéséhez. Elég 1-1 tucat palántára szert tennünk (hajtathatunk magunk is melegágyban, üvegházban), s korai szedéshez április végén, késő őszi szedéshez júniusban kiültetnünk a humuszban gazdag veteményes földjébe, hogy élvezhessük ezt a rostokban, vitaminokban -főként C-vitaminban!- nyomelemekben gazdag zöldséget. Sok tennivaló nincs vele. Leginkább a palántákat és a fiatal egyedeket védem a kártevőktől: szomszédai a veteményesben bab, borsó, cékla, salátafélék. Kártevő invázió esetén erős vízsugárral lemosom a levelekről a levéltetveket, majd mindennap, amíg elvonulnak. A nagyobb leveleket az alsó részéről rendszerint eltávolítom, hogy még kevesebb hely jusson a kártevők szaporodására. Ezzel a módszerrel évről évre sikerül szép fejeket nevelni, különösebb erőfeszítés nélkül és természetesen vegyszermentesen! Ősszel szépen összekötöm a karfiol rózsákat körülölelő hatalmas leveleket, hogy megóvják a fehér fejeket a hidegtől, a barnulástól. Az idei csapadékos nyár különösen kedvezett a gyönyörű karfioltermésnek, így csodálatos fejek termettek. E zöldségnek ugyanis nagy a vízigénye: száraz időben az öntözést nagyon meghálálja! A mostanáig tartó enyhe időnek köszönhetően pár napja hoztam be a kertből a maradék termést. Egy tucat csodás karfiolfejet, melyből jutott a család több tagjának is. Hosszú szárral és a leveleivel együtt tárolom hűvös helyen, majd a tél folyamán hamarosan fel is használom egytől egyig.
