Drága öreg kutyusunk, mindig kikísér a kertbe. Vigyáz rám, míg kint dolgozom. Mire gondolhat, amikor mozdulatlan néz /mereng a távolba, pedig nincs ott egy idegen macska sem, még egy árva feketerigó sem rohangál a földön. Hagyja, hogy fotózzam, nem jön oda szaglászni, ahogy szokott. Nem ugrik fel és nem szimatol/nyálaz össze, nem eszetlenkedik velem, pedig mindig szokott, csak rám sandít egy kicsit félrebillentve a fejét. Még néhány perc és ősz öreg fejét a lábaira hajtja, s már horkol is a juharfa alatt. :) Imádom!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése