Leila

Drága öreg kutyusunk, mindig kikísér a kertbe. Vigyáz rám, míg kint dolgozom. Mire gondolhat, amikor mozdulatlan néz /mereng a távolba, pedig nincs ott egy idegen macska sem, még egy árva feketerigó sem rohangál a földön. Hagyja, hogy fotózzam, nem jön oda szaglászni, ahogy szokott. Nem ugrik fel és nem szimatol/nyálaz össze, nem eszetlenkedik velem, pedig mindig szokott, csak rám sandít egy kicsit félrebillentve a fejét. Még néhány perc és ősz öreg fejét a lábaira hajtja, s már horkol is a juharfa alatt. :) Imádom!

Egy kis ázsiai hangulatért

nem kell feltétlenül átutaznunk a fél a világot. Megteremthetjük a hangulatot hozzá mindjárt a kertben is, s ha a vacsora asztalra keleti fűszerektől illatozó étek kerül egy csodás meditatív zeneszó mellett máris pompás hangulatunk támad, nekem elhihetik!

A pok choi ez a csodálatos és könnyen termeszthető zöld leveles növény, mely egyébként egyfajta káposztaféle, vegetáriánus konyhám meghatározó eleme lett. Nagyon korán vetem melegágyba,  február végén, március elején már amennyire az idő engedi és április közepére gyönyörű, friss ropogós jókora tenyérnyi zöldségeim lesznek. Ennél nagyobbakra kár is növeszteni, mert így zsengén, nyersen, vagy alig 1 perces párolás után fogyaszthatóak is. Szabadban is nevelhető, gyors növekedésű, tápanyagban gazdag talajt ,öntözést, napot és meleget kíván. Nekem a biotermesztés révén a növénykék fiatal leveleit rendszerint megcsipkedik a kártevő rovarok, aztán ahogy gyors növekedésnek indulnak általában meg is érkeznek a természetes ellenségei. Tehát néhány levélen osztozom a bogárkákkal, de jut is- marad is alapon, majdnem mindenki jól jár! 

Nevéből fakadóan is sejthető a pok choi ázsiai származása, már az ötödik századból maradtak fenn írásos feljegyzések. Ázsiában széles körben ismert és használt káposztaféleség. Az utóbbi években terjedt el Európában és más országokban is az ázsiai konyha térhódításával. A pak choi általában 25-35 centiméter magasra nő, levele zöld színű, és a mangold salátára emlékeztet, levélnyele fehér, vagy világoszöld egyenes, kemény tapintású. Én azonban 15 cm-nél magasabbra ritkán hagyom nőni. A pok choi paksoy, pakchoy, bok choi néven is ismert, ezekben az esetekben ugyanarról a növényről beszélünk

S, hogy miért is kedvelem olyan nagyon. Nos fantasztikus fogások készíthetők belőle és roppant egészséges, mint a zöld leveles növények többsége. Nagy mennyiségben tartalmaz A , B , E , K és C vitamint, folsavat, béta karotint, vasat és kalciumot. Erősíti az immunrendszert, a csontokat, a fogakat, elősegíti a vérképzést, segít megelőzni a szív és érrendszeri betegségeket, rákmegelőző hatású. Rendszeres fogyasztásával hozzájárulhatunk egészségünk visszanyeréséhez-megőrzéséhez!

A konyhában az egyik kedvenc receptemet osztom meg! 

Zöldülünk!

A hűvösebb pár nap ami mögöttünk van bizony kedvemet szegte a kertben kotorászástól. Csak néhány levél zöldért futottam ki, no meg gyönyörködni egy kicsit, hiszen minden gyönyörűen hajt. Az eső különösen jót tett a földnek és ha hihetünk az időjárás jósoknak, a következő napokban melegszik és bizony esni is fog ismét!

 A cukorborsót hamarosan kordonra lehet bújtatni.

A saláták hihetetlen színben és formában pompáznak. Mind makk egészséges, erőtől duzzadó és természetesen bio!

A fűszerek közül a lestyán bizonyul a legerőteljesebbnek és bújik több helyen.

A hűvös ellenére a méhek szorgalmasan végzik dolgukat.

A bébispenótnak  és az első retkeknek lehetetlen ellenállni :)

Ruccola

Nem titok nagy kedvencem! Nincs is annál jobb, mint kora tavasszal saját termésű finom zsenge zöldeket begyűjteni a kertből. Ha olyan szerencsés helyzetben vagyunk, hogy van egy palántanevelőnk, vagy fóliánk, akkor már február végén elvethetjük a ruccola magokat, így április eleje táján szüretelhetünk is, ahogy én is tettem ma.

A ruccola (Eruca sativa) vagy más néven borsmustár Közép- és Dél-Európában honos növény. Olaszországban hatalmas népszerűségnek örvend. Itt már az ókorban is ismerték és fogyasztották, ahogy a mediterránium más területein is. Az egyre népszerűbb mediterrán étrend elterjedésével került ismét sok helyen az asztalokra, mostanában kezd igazán divatba jönni. A ruccola nemcsak finom, hanem egészséges is. A-, C-, és K-vitamin-tartalma figyelemreméltó, de tartalmaz kalciumot és vasat is. Folsav és béta-karotin is nagy mennyiségben van benne. Ismert baktériumölő és emésztést elősegítő hatása is. A rukkola étvágyjavító hatású, tonizál és vértisztító, méregtelenítő hatású.

Bátran lehet kísérletezni a ruccola vetésével, hiszen tavasztól őszig folyamatosan vethető, és cserépben, illetve balkonládában is kiválóan megmarad. Kertben a napos helyet kedveli.

Nekem még a sziklakert legszárazabb részén is évről évre kihajt az évelő fajtája, amit vad ruccolánal is hívnak. Rozettás leveleit lassan növeszti, apró fehér virágaival díszít. 

A másik általam termesztett fajtája a nemes ruccola, íze teltebb, lágyabb, mint a vad fajtáé, ugyanakkor érdekes és pikáns. Ez gyorsan növő, szélesebb kerekded-ovális formájú leveleket növeszt, mint a felső képen. A legkorábban szedhető zöldféle a kertben. 

Szabadföldön vagy fólia alatt is termeszhető. A palántanevelőben az egyik leghamarabb beültetett növényem, mire a többi magot bele lehet ültetni, máris van egy jókora adag zsenge zöld, amiből salátát, pestót lehet készíteni, pizza tetejére tenni, vagy csak úgy nyersen szendvicsbe tenni, elcsipegetni.

Kikelés után mintegy 3-4 héttel már folyamatosan szedhető. Jellegzetes íze talán leginkább mustárra, tormára, földimogyoróra emlékeztet. Már pár szál ruccolával is karakteressé tehetjük a salátákat, tésztaételeket. Jól illik hozzá az olíva-olaj, balzsamecet, parmezánsajt.

Ellensége a földibolha különösen száraz időben kis lyukakat fúr, a levelén. Azonban az a tapasztalatom, ha sokat öntözzük, meghálálja egyrészt mert erőteljesen kezd növekedni és a vizes terepet a földibolhák is messze kerülik :) A talajtakarás szalmával, fűkaszálékkal is jó megoldás, mert így nehezen szárad ki a föld és a nedves közegben a bolhák sem érzik jól magukat.